Ma, április 1-jén, a Fox napján jelent meg a japán BABYMETAL zenekar új albuma, a 'Metal Resistance' . Bár néha egy kicsit érettebbnek hangzik, mint a 2014-es, saját címmel ellátott 'Babymetal' című albumuk, ismét képes kétségbeesetten felemelni a kezed az extra fukszia-epres J-pop és a legerősebb metal zseniális keverékével... még jobban, mint az előző albumon.
Ha van valami, ami már az első hallgatásnál feltűnik, az az, hogy a SU-METAL, a YUIMETAL és a MOAMETAL alkotói rengeteget profitáltak abból a világkörüli turnéból, ahol a metal szívével és lelkével találkozhattak , ezernyi hatást merítve innen-onnan, hogy a 'Metal Resistance' szinte összes száma másképp szóljon, ami már a 'Babymetal' esetében is megtörtént, de most azzal a kissé – és csak kissé – érettebb hozzáállással.
A "Metal Resistance" -ben a zene már nem az Baba
Ami igazán feltűnik a „Metal Resistance”-ben, az a „Gimme Choco!!”, a „Doki Doki Morning” vagy a „Line!”-hoz hasonló dalok szinte teljes hiánya, mivel itt rejlik a legnagyobb változás az új BABYMETAL albumon, nevezetesen, hogy a zene már nem annyira „baby” , bár árad belőle a „metál” , és ugyanaz az énekhang, amihez az SU-METAL hozzászoktatott minket.
Azok, akik a BABYMETAL oldalát keresik, vad riffekkel megrakva, elektronikus szekvenciákkal és savanyú eperbe áztatott dallamokkal - a legjobb oldaluk - teljes mértékben élvezni fogják az "Awadama Fever", a "GJ!" vagy 'YAVA!'; azoknak, akik értékelik ezt az előrelépést, amelyet ebben az új albumban kínálnak nekünk, továbbra is élvezni fogják az „Út az ellenállást” és a „KARATE” -t, amelyekhez hozzáadják az „Amore” -t, ami szinte a „Road of” folytatásának tűnik Az ellenállás és a „Tales of the Destinies”, az egyik legmeglepőbb butaság - és a kedvencem - a „Metal Resistance” -ből.